2016. augusztus 26., péntek

Új design

Napok óta nézem irigykedve a szebbnél szebb blogokat. Arra gondoltam, hogy én is akarok egy ilyen menő kinézetű blogot, ami kifejez engem, amilyen én vagyok. Szerencsére sikerült az elképzeléseimnek megfelelő designt alkotni. Vannak oldalak, ahonnan ihletett merítettem vagy esetleg HTML kódokat vettem el. Nem szerettem volna egyesével kommentelni, viszont illik jelezni a blog/bejegyzés írója felé, ha a kitett dokumentumot "kölcsön" veszed. Arra gondoltam, hogy egybe szedem ezeket a blogokat. Nézzetek be hozzájuk, megéri.


Hatalmas köszönet ezeknek a blogoknak: 






A blog sablont, pedig itt találod:








2016. augusztus 25., csütörtök

Kedves Naplóm! / Az én back to school sztorim.

Mint oly sok lányt, engem is betegesen vonz a papírírószerek világa. Élek-halok mindenféle noteszért, füzetért, cuki és csicsás csecsebecsékért, aminek bármilyen köze is van a feljebb említettekhez. És mivel lassan itt a suli, eljött az én időm. Ennek hatására szemezgetni kezdtem a youtubon (hogy kell ezt helyesen írni??), hogy milyen füzetek közül lehet idén válogatni. Konstatáltam, hogy ebben a témában a 10-14 éves lányoké a nézettségek csúcsa. Amivel talán nincs is nagy gond. Bár szerintem ennyi idős korban korai lehet..és ebben a mai tapasztalataim meg is győztek. Ugyanis nézek egy videót, a hang és a képminőség elmegy, de a mögöttes tartalom már nem annyira. Tudom, hogy nem lehet ódákat zengeni egy füzetről, de azért többet mondjunk már róla, hogy "ez egy füzet". Jó lenne ha megemlítenéd, hogy milyen, hol vetted és mennyiért, esetleg a minőségéről is szót ejthetnél. Ezt kiheverve jön az első pofon. Az egész videóban a "vettem" szó a legborzasztóbb. Nem hiszem, hogy 12 évesen a saját pénzedből elmentél a boltba és vettél magadnak, azt, amit szerettél volna. Esetleg anyukád/apukád vette neked. Erre figyeljünk már oda légyszíves. Ezt a shockot kiheverve jön a másik szemtágító már már bicskanyitogató viselkedés. Az adott írószer vagy füzet "bemutatása" után egyszerűen a "youtuber" maga mögé dobja a már nem kívánatos közszereplő tárgyat. A pofám leszakad. Ennyire nem tisztelni azt, amid van. Amiért anyukád/apukád keményen megdolgozott. Vegyük alapul, hogy egy minőségibb füzet ára kb. 1000 magyar pénz. Az átlag fizetés 650/óra. Tehát több mint 1 órát dolgozott azért a füzetért, amit te magad mögé dobálsz. Szánalmas. És az a legszánalmasabb, hogy szerinted jól van ez így és iszonyatosan vicces vagy. Sajnos ezeket nem egy videóban tapasztaltam. Ezért én úgy döntöttem, hogy az én back to schoolom az lesz, hogy kinyalom a szobámat. Minden dühömet és bosszúságomat bele adva sikerült is ma végeznem. Tulajdonképpen még II. Erzsébet brit királynőt is szívesen be invitálnám a szobámba. Büszke vagyok magamra. Nem csak azért mert szépen kitakarítottam és rendet raktam, hanem azért is, mert én tisztelem és becsülöm azt amim van. Köszönöm anyu és apu, hogy normális embert neveltetek belőlem! :) 

2016. augusztus 20., szombat

Kedves Naplóm!

Azt hiszem kezdek megőrülni...hallottam a nevemet! 

2016. augusztus 19., péntek

Fejlécek Nektek!

A mai nap nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Unalmamban fejléceket kezdtem el gyártani a blogra, de közben rá kellett jönnöm, hogy a saját blogomon nem tudnám elképzelni. Viszont magába szippantott a shoppolás nem is kicsit...szóval arra gondoltam, hogy csinálok egy külön oldalt, ahova töltöm fel rendszeresen azokat a fejléceket, amiket én csináltam. Nyugodtan vigyétek, amelyik tetszik. Ha nem találtál olyat, ami megfelelne az igényednek, akkor nyugodtan jelezz nekem az e-mail címemre (labirintusom@gmail.com) és egyeztetés után szívesen csinálok Neked egy névre szóló, egyedi dizájnos, a blogodhoz passzoló fejlécet. Kommentben kérlek jelezzétek, hogy tetszik-e az ötlet, mert akkor tudom, hogy csinálhatok még több lécet. Ha nagy érdeklődés lesz, akkor csinálok még blogokhoz letölthető különböző klassz effektes oldalt, segítek ahol csak tudok. Legyen szép napotok! :) 

Ízelítőnek: 






Kedves Naplóm!

Ez az első ilyen blogposztom. Kicsit fura, hogy mások is olvashatják azt, amit megélek, gondolok. De úgy érzem, hogy nekem most erre van szükségem. Hogy kiírjam magamból azt, amit érzek. Azért remélem, hogy nem lesz olyan szituáció az életemben, mint a Kínosban Jennával. Bár szerintem ez a veszély nem fenyeget. 
Az éjjel nem aludtam valami jól, így sok időm volt gondolkodni. Leginkább az emberi kapcsolatokon. Van egy srác, de csak barátok vagyunk lassan 4 (?)  éve. Viszont azt éreztem, hogy kezdenek alakulni a dolgok. Persze megint pofon lett a vége, mint lassan mindennek, amihez csak egy kicsit is közöm van. Szóval ezt a dolgot nem ragoznám túl. Viszont a legjobb barátnőm lassan elfelejt, már rá se ismerek. Persze tudom, hogy ez az élet rendje, hogy neki lesz pasija és nekem is. Sajnos az utóbbi még várat magára. Szóval neki lesz csak pasija...csak pasija, ugyanis én már egyre kevésbé férek be a képbe. Más utakon járunk ezt megértem, de nem jelenti azt, hogy volt-nincs barátság, ugye? A kapcsolatunk teljesen egyoldalúvá vált. Mindig én keresem, én próbálom ápolni ezt a barátságnak nevezett valamit. Nem tudom, hogy miért ragaszkodok görcsösen hozzá, talán a sok szép emlék miatt. De már teljesen más a világnézetünk is. A célok is mások, amiket elszeretnénk érni, és más dolgok is érdekelnek minket. Sokszor beszélgettem vele erről. Megértőnek tűnt, elfogadta, amit mondtam és még láttam is rajta, hogy változtatni próbál, változik is. De két hónap után minden kezdődik elölről. Lassan belefáradok ebbe. Ami nem működik el kell engedni. Ha majd a jövőben rá gondolok, nem a rosszra szeretnék emlékezni. Az emberek változnak, én is változtam. Azt hiszem találnom kell valakit, akivel újra megmenthetem a világot! :) 

2016. augusztus 18., csütörtök

5+1 dolog amit utálok egy lányban...pedig lány vagyok!

(1) Amikor nyávogó hangon beszélnek...

Valamit tisztázzunk az elején. Két típus van. Az egyik mindig nyávog a másik meg akar valamit. Nem is tudom melyik a rosszabb. Aki állandóan nyávog, az mit gondol? Hogy ő normálisan beszél? Valószínűleg otthon is így beszélnek vele már csecsemő kora óta. Megbocsátható. De ilyenkor hol vannak azok az emberek, akiknek meg kéne mondani, hogy "Hé figyelj próbálj meg úgy beszélni, mint egy normális ember!" A másik típustól egyenesen feláll a hátamon a szőr. Miért hiszik azt, hogy ha eltorzítják a hangjukat, akkor bármit megkapnak? Szerintem ez is vissza vezethető a gyerekkorra (mint majdnem minden), hisztizett pár sort és anyuci-apuci megadta, amit csak kellett, hogy végre csönd legyen. De felnőttél..hagyd abba, a fiúk nem szeretik a nyafogós lányokat.


(2) A műkörmös Velociraptor...

Az egyik nagy kedvencem. (Szeretném leszögezni, hogy mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál magával, hogy szeretne kinézni. Nem általánosítok, ez egy bizonyos csoportra értendő. A szép és igényes műkörmökkel semmi bajom sincs!) Vannak olyan típusú lányok, akik felrakatnak maguknak akkora műkörmöt, amivel már ölni is lehetne..nem hogy élni. Sűrűn vagyok tanúja annak, hogy ezek a bizonyos lányok  félve fogják meg a metrón a kapaszkodót, nehogy egy hirtelen fékezésnél letörjön a körmük. Vagy éppen a telefonjukat nem tudják rendesen megfogni, az írásról nem is beszélve. Mintha egy kromanyoni a bot ujjaival próbálna pötyögni a kütyüjén. Elég vicces látványt nyújtanak. Ha fiú lennék, akkor tuti, hogy rettegnék az ilyen lányoktól.


(3) Amikor egy lány elvárja a pasijától, hogy vigye a táskáját...


Nemár lányok, most komolyan. Ha van egy táskád, amit tele raksz mindenféle túlélőfelszereléssel, akkor azt cipeld te. ( Nekem is sok apróság van a táskámban, mégis tudom vinni.) Szerencsétlen barátotok, meg inkább cipeli, hogy ebből is hiszti legyen. Te vagy a lány és egy férfi legyen udvarias, ez tény. De mindennek van határa. Eléggé kiábrándító, ha egy lány kihasználja azt, hogy az illem mit diktál és a saját céljára fordítja. Nem ettől leszel nő! Fiúk ti meg legyetek már férfiak...álljatok a sarkatokra, nem vagytok málhás szamarak és egyáltalán nem macsós ha a kezetekben van egy kis retikül.


(4) Nincs kocka hasa...

Biztos mindenki hallotta, már azt a mondást, hogy a: "A külső megfog stb..." Igen a külső bizonyos szempontból fontos, hisz arra figyelünk fel, aki tetszik nekünk. De igen is van, hogy a belső miatt látunk valakit szépnek. -Erre majd kitérek egy külön blog bejegyzésben.- Maradjunk a külsőnél. Lehet, hogy nincs kocka hasa és akkora bicepsze, mint Dwayne Johnsonnak, de lehet százszor férfiasabb, mint az "izomagy"ok többsége. Fontos az egészséges élet, hogy valaki sportos legyen, de a sportos alatt nem azokat értem akik felfújt lufi "izmokat" cipelnek magukon. Mindent össze vetve, ha nem vagy fullos bula, akkor ne csak olyan pasik jöjjenek szóba nálad, akik úgy néznek ki, mint egy profi testépítő.


(5) Nincs BMW-je...

Üzenném minden lánynak, hogy a gyerek az apjára fog hasonlítani, nem a kocsijára. Lehet, hogy ebben a témában elfogult vagyok, hisz nálam "A kocsi" a Mustang GT500-as, de nekem ez nem kritérium...Kíváncsi lennék, hogy azok a lányok akik ezt mondják, hányan dolgoztak meg az Iphone 6s-ért, ami a kezükben virít. Nem baj, az ilyen lányok úgysem kellennek senkinek, vagy akinek mégis, az el is vár dolgokat...ha értitek.


(5+1) Megvan ne szólj hozzám...

Igen kellemetlen dologról van szó, tudom. Nem a legjobb érzés a világon, de ma már olyan jó és hatékony védekező eszközök vannak, hogy szavatok nem lehetne. Anyukátok még emlékszik a vattás megoldásra, nagyanyátok meg a kukoricacsutkára. Na ugye, hogy már nem annyira rémes a helyzet. Vannak hangulat ingadozásaitok, aláírom nekem is vannak. De rajtatok kívül több millió nő átérzi ezt. Legyetek egy kicsit türelmesebbek és kedvesebbek. Nem a világ tehet róla, hogy nektek most épp piros napos ünnepek vannak.

2016. június 30., csütörtök

Elvesztegetett napok...

Itt a nyár..biztos nektek is vannak olyan napjaitok, amikor nincsen semmihez sem kedvetek. Egész nap csak a szobátokban ültök, gépeztek, filmeztek, jobb estben olvastok. Ezzel nincs is semmi baj, kellenek ilyen napok is a rohanó világban. De álljunk meg egy perce és gondolkozzunk. Emlékezzünk vissza, a két évvel ezelőtti születésnapunkra. Ugye nem is volt olyan rég? Mintha csak három héttel ezelőtt lett volna...pedig két év telt el. Ilyenkor érzem azt, hogy milyen rövid is az élet. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon hány napot pazaroltam el az életemből, amikor épp gépeztem, vagy lustálkodtam a szobámban. És ezek helyett mennyivel értékesebb emlékekkel tölthettem volna ki az akkori napjaimat. Tudom kicsit furcsának tűnhet, hogy itt ülök és épp megint gépezek...de úgy éreztem muszáj ezt leírnom. Rohan az idő, próbáljuk érdekes élményekkel megtölteni a szürke hétköznapokat.